Csuhé táska

Méret

Tulajdonság

Tárgyaink egyedi, kézzel készített alkotások, ezért nincs két teljesen egyforma. 
Amennyiben több darab van raktáron, azt jelezzük.
Ha valamelyik tárgyból többet igényelnél, kérjük, vedd fel velünk a kapcsolatot.

Kínálatunk folymatosan bővül, illetve változik. Érdemes hozzánk visszajárni.

Komárom megyében Naszvadon egy apácának volt sodort táskája 1938-ban, ami nagyon megtetszett a fiataloknak. A fiatalok vezetője kitalálta, hogy legyen egy tanfolyam és tanulják meg a kötést, mert Felvidéken a csuhésodrást kötésnek nevezik. 1939-ben már megrendelések jöttek a táskákra, sok ember számára megélhetési forrás volt a Felvidéken.

Könnyű formás, különböző formájúak, lehet kisebb nagyobb, kézi táska, illetve vállra akasztható.

Mintázata: a rövidebb oldalain és az alján rozmaringos, a hosszabb oldalain barackmagos mintával.

anyaga: kukoricacsuhé

Rozmaringos minta:
Három alatt három fellett bújnak a szálak, minden egyes sorban egy szállal arrább tolódik a minta.

Barackmagos minta:
A vízszintes (behúzó) szálak lebegéséből adódik össze, melyek átlépik a felhúzó, vagyis függőleges szálakat. A minta beborítja a táska teljes oldalát, húsz soron át szélesedik, majd visszafordul. A rombuszos minta a közepétől egyenletesen szélesedik.

A csuhé felhasználás története

A kukoricacsuhé a fonható szálas anyagok közül a legfiatalabb a mi népi kultúránkban.
A Kárpát- medencében a kukoricacsuhé felhasználása akkor lendült fel leginkább, amikor a mocsarakat lecsapolták, és kevesebb lett a gyékény. A csuhézás a Jászságban, a Dél-Dunántúlon és Hajdú-Biharban vált a legelterjedtebbé.

A téli takarmánynak is használt kukoricahajat az Alföldön már a 19. században is használták házi faragású székek ülőkéinek és kezdetleges fekvőhelyeknek, a dikóknak a befonására.
A csuhé lábtörlő, -papucs és -szatyor készítése a 20. században, főleg az első világháború után terjedt el, és sok szegényparaszti családnak biztosított az önellátáson felül szerény téli keresetet. A csuhéfonás új keletű, mégis a szalmafeldolgozás mellett a legelterjedtebb paraszti házi munka, illetőleg háziipar volt, mivel nyersanyaga mindenütt rendelkezésre állt. Elterjesztéséhez az 1930-1940-es években szervezett háziipari tanfolyamok is hozzájárultak.

A kukoricacsöveket takaró leveleket nevezzük csuhénak, tájnevei: háncs, csuma, lapi. Színe a hófehértől az arany barnáig, minden árnyalatban megtalálható.  A csuhé egy csodálatos élő anyag, a természet csöppnyi része. Sokan gondolják, hogy a kukoricacsuhé egy értéktelen szemét, pedig csak egy kis fantázia kell hozzá és egyedi hasznos tárgyak készíthetők belőle. A használati tárgyaktól kezdve, a lakásdíszekig széles a választék.

A lakás bármely pontján hasznát vehetjük, vagy akár csodálhatjuk őket.

Ajánlott termékek